- 1950. január 30-án csatolták Zsidát és Rábakethelyt Szentgotthárdhoz.
- 1950-ben dr. Székely Ernő javaslatára hozták létre a Szülőotthont. Azt szerették volna elérni, hogy az anyák ne az otthonaikban, hanem a biztonságos szülőotthonban szüljenek. Ezért számukra 12 ágyat helyeztek el, ezen kívül biztosítva volt az orvosi és szülésznői jelenlét, az újszülöttek részére pedig külön csecsemőszobát rendeztek be. Az anyákat és a dolgozókat a szanatórium konyhájáról élelmezték. Az első években átlagosan 350 szülés történt az új intézményben és kb. ugyanennyi még mindig a magánházaknál. Szentgotthárd és a környék vend lakossága volt először bizalommal az új intézmény iránt.
- Az 1950-es évek német anyanyelvű lakosságának, főleg Rábafüzest érintő kitelepítései miatt, s mert ők evangélikus vallásúak voltak, a szentgotthárdi evangélikus közösség létszáma drasztikusan csökkent, mindössze háromszázan maradtak.
- 1950. június 10-én hurcolták el a szerzeteseket Szentgotthárdról. Éjfélkor, az éj leple alatt az államvédelmi osztály behatolt a kolostorba. A felébresztett szerzeteseknek egy végzést olvastak fel, melyet a belügyminiszter rendelt el. Húsz perc időt kaptak, hogy összeszedjék legszemélyesebb holmijukat egy kézitáskába, ezt is egy-egy ávós jelenlétében. Majd a kapuban álló géppisztolyos rendőrök közt fel kellett szállniuk a várakozó ponyvás teherautóra. A 12 főt Kunszentmártonba, egy karmelita kolostorba, mint kényszer-tartózkodási helyre vitték. Ugyanekkor vitték el a 6 apácát is, akik az Isteni Üdvözítő Nővérei - Salvator nővérek - voltak, vezetőjük Czinege Jadviga. Ők Vácra kerültek. A rend 1899 óta működött hazánkban. Feladatuk a leányifjúság nevelése, az óvodák, árvaház, szociális otthonok vezetése, kórházakban és otthon a betegápolás. (1989 óta újra jelen vannak hazánkban: Congregatio Sororum Divini Salvatoris néven.)
