Térségünkben a legelső önkéntes tűzoltó egylet a szentgotthárdi volt (1872), ezt követte Rábafüzes (1882), Jakabháza (1886), majd a többi környékbeli falu.
Térségünkben a legelső önkéntes tűzoltó egylet a szentgotthárdi volt, 1872-ben alakult dr. Kolossa Ferenc elnök vezetésével. Tagságát egy korábbi, már működött „Männer-, Gesang- und Gesellingkeitsverein” egylet tagságából szervezték. Az új egylet titkárának lovag Freyenstein Antalt, főparancsnokának pedig Schreiner Ferencet választották.
A mezővárosi rangú településen akkor 1442 lakos élt 140 házban. Az egylet alapszabályának 1. §-a szerint egy "magában álló egylet", melynek tevékenysége kiterjedt Szentgotthárd környékére is. A 2. § az egylet célját határozta meg: "Tűzvész esetén Szentgotthárdon és a távolabb eső helységekben elégséges, biztos, gyors és szabályozott segélyt nyújtani."
1882-ben kezdte el Gergits Fábián egyesületi elnök, Schill Athanáz ciszterci perjel és Platz Béla pénztáros szervezni Szentgotthárdon a gyűjtést a tűzoltó szertár és a laktanya építéséhez, hogy ne kelljen bérelt helyen tartani az eszközeiket. Főbb támogatóik: a polgárság 454 forintot, a zirci apátság 600 forintnyi tetőfát, özv. gróf Zichy Hermanné 3000 db, Knausz Mihály 2000 db téglát ajánlott fel, a lakosság gyalog és szekeres napszám-felajánlást tett. 1882. szeptember 10-én avatták fel a szertárt. Ugyanazon év decemberétől vezették először magyar nyelven az okirataikat. Még tíz év és dr. Vargha Gábor főparancsnok kellett ahhoz, hogy a tűzoltók vezénylési nyelve is magyar legyen.
Az 1890 után megépült első gyáraink, különösen a legveszélyeztetettebbek, az állami kézben levő Dohány- és a magántulajdonú Selyemgyár már igyekezett a védelméről saját maga is gondoskodni. A Kaszagyárnak- és a Faárugyárnak is lett saját tűzvédelmi csapata.
A szentgotthárdiak kezdetektől aktívan segítették a környező településeken a saját egyesületek megalakulását. A Szentgotthárdi Tűzoltó Egylet vezetői tűzoltó-felügyelőként is tevékenykedtek a járásban.
1906-ban Mathiász (Marót) Artúr gimnáziumi tanár, későbbi igazgató, járási tűzrendészeti felügyelő hozta létre és vezette évtizedekig a tűzoltó zenekart, a jelenlegi fúvószenekar elődjét, ezért az idősebbek a mai napig tűzoltó zenekarnak nevezik azt. Míg korábban a dalárda, ettől fogva a tűzoltó zenekar is kísérte az ünnepeket.
1935. április 10-én a képviselő-testület határozatot hozott a helyi tűzoltóság működésével és a közbiztonsággal kapcsolatosan. A nagyközség lakossága ekkor 3258 fő volt, és mintegy 350 lakóház állt a településen, ezért legalább 8 fő tűzoltó és éjjeliőr alkalmazását rendelték el. Előírták az éjjeliőrök részére, akik a külterületen voltak szolgálatban, hogy 2 óránként be kell járniuk a területüket. Emellett a vasút, a Dohány-, a Selyem- és a Kaszagyár, valamint a fűrészüzem külön őrt volt köteles foglalkoztatni.
A második világháború után következő államosítás megtizedelte a tűzoltóságot, állami irányítással lehetett csak működniük. Megváltozott az elnevezésük is, az egyesületi formát a testület váltotta föl, és évtizedekig még legfőbb jelképüket, a zászlójukat sem használhatták.
1983-ban a várossá avatás évében tűzoltóságunk 100 fő tagot számlált, ebből 64 volt aktív tűzoltó, 26 fő pártoló és 10 fő ifjúsági tag, vezetőik pedig Tulok Ottó parancsnok és Dankovics Ferenc titkár voltak. A Szentgotthárdi Tűzoltó Egyesület 2016 óta nem aktí.
Szentgotthárd Város Fúvószenekara 1906-ban alakult, mint tűzoltózenekar. Alapítója Mathiász (Marót Artúr) gimnáziumi igazgató és tűzrendészeti felügyelő volt. Működése a II. világháború időszakában szünetelt, majd 1950-ben a Kaszagyár támogatásával újjáalakult a zenekar. A korabeli gyakorlat szerint a karmesterek tanították meg a zenekar tagjait kottaolvasásra, zenélésre, a hangszereken való játszásra. Keringőket, polkákat, indulókat és gyászindulókat adtak elő.
Az 1200 lakosú Rábafüzesen 1882-ben, a szentgotthárdi után tíz évvel alakult meg az önkéntes tűzoltó egyesület. A német ajkú Rábafüzes első tűzoltó egyesületének alapító okirata nem maradt fenn, azt viszont tudjuk, hogy 1892. szeptember 18-án Müller Edének hívták a parancsnokukat, akinek vezetésével az akkor tíz éve működő egyesületből 30 fő rábafüzesi tűzoltó részt vett a szentgotthárdiak 20. jubileumi ünnepségén és bemutatóján. 1904 nyarán ott voltak az Óragyár tüzének oltásánál is.
Az 1946-os kitelepítésig zömében német anyanyelvű község kapcsolatot tartott számos burgenlandi tűzoltó egylettel.
Fennállásuk 100. évfordulóját 1982. szeptember 19-én ünnepélyesen megtartották vezetőik, Szabó István egységparancsnok és Dankovics Ferenc titkár szervezésében. Az egy évszázad alatt harmadára, 420 főre fogyatkozott településen a tűzoltók létszáma 10 aktív és 6 pártoló tagból állt. A Rábafüzesi Önkéntes Tűzoltók utolsó parancsnoka Paukovits Helmut volt.
1886 tavaszán a mindössze 309 lakost és 47 házat számláló Jakabházán a környékünkön harmadikként létrejött az önkéntes tűzoltó egyesület. Gyönyörű kézírással készült 7 oldalas, 32 pontos (§), német nyelven írt alapító okiratukat május 18-án fogadta el a Magyar Királyi Belügy Minisztérium.
1892. szeptember 18-án, Werkinger Gyula parancsnoksága alatt 14 fő vett részt Szentgotthárdon, a járás székhelyén tartott 20. jubileumi tűzoltó ünnepségen, díszülésen és a délutáni bemutatón.
Jakabháza Önkéntes Tűzoltó Egyesülete zászlóját 1935. június 30-án szentelték fel. Az ünnepnek emléket állító, akkor készült zászlószalag igazolja ezt, mely 2016 óta a Vas Megyei Tűzoltó és Polgári Védelmi Emlékhely kiállításán látható.
Száz évvel a megalakulásuk után, a már csak negyedakkora, 80 lakosú faluban még mindig 8 aktív tűzoltót és 2 pártoló tagot tartottak nyilván Miletics István vezetésével. Később Konrád János egységparancsnok állt a helyi egyesület élén. Mivel a falunak temploma vagy kápolnája nem épült, egy haranglábat állítottak többek közt a tűzesetek jelzésére.
2006-ban is 8 fő önkéntes tűzoltója volt a jakabházi közösségének. Parancsnokuk akkor Vajda József volt. 2020-ra a település keleti szélén álló szertáruk teteje annyira megrongálódott, hogy ki kellett üríteni.
1893-ban negyedikként Tótfalu (1907-től Rábatótfalu) községben alakult meg az önkéntes tűzoltó egyesület. A falunak már az 1826-os nagy tűzvész után Szent Flórián lett a védőszentje, templomának névadója. Az 1800-as évek végétől a templom oltárát a Szent Flóriánt ábrázoló szobor díszíti, amelyet Scsavnicsár István ajándékozta a tótfalusi közösség temploma számára. 1904. július 30-án a falu tűzoltói is hősiesen oltották az Óragyárban keletkezett tüzet. A ma is meglévő, legelső tűzoltó zászlajuk 1905-ben készült el.
1954-ben, nagyszombat napján, a település sűrűn lakott központjában keletkezett tűz az erős böjti szélben gyorsan terjedt. A templomtól északra levő házak és a melléképületeik közül sok teljesen leégett. A szemközti Nagyfalvában (ma: Mogersdorf) hamar észrevették mindezt, el is indultak segíteni, de a határon a katonák nem engedték át őket, ezért is lett olyan jelentős a kár.
A település 1983-as Szentgotthárdhoz csatolása után is megtartotta önálló egyesületét. 1980 után Bartakovics István parancsnok vezetésével 10 fő aktív és 6 pártoló tag támogatásával működtek.
Az 1990-es években szlovén támogatással új zászlajuk lett, melyet templomukban őriznek. Jelenleg e városrész régi, erősen felújításra szoruló tűzoltó szertára ad helyet a szentgotthárdi tűzoltóság tárgyi emlékeinek is. Itt található Rábatótfalu tűzoltóinak régi, közel 100 éves kocsija.
Az egylet pontos alakulási évét nem ismerjük.
A kethelyi római katolikus iskolaszéki jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy az 1896. május 10-én megtartott ünnepi hálaadó istentisztelet napján reggel 8 h-kor Dancsecs József alkapitány vezetésével érkeztek a nemzeti zászló alatt a kethelyi tűzoltók a szentmisére, majd vonultak egy óra múlva az iskolai ünnepélyre.
Bár nem voltak ott 1892 őszén a szentgotthárdi Tűzoltó egylet megalakulásának 20. jubileumi ünnepségén, az óragyári tűznél, 1904 nyarán már ők is segítettek.
Egy régi tűzoltó zászlón az 1931-es év szerepel.
Fennmaradt egy Wellisch nyomdában készült plakát, mely szerint 1933. november 26-án vasárnap a rábakethelyi Önkéntes Tűzoltó-Egyesület Feitl Elek vendéglőjében tartotta a serlegavatással egybekötött Katalin bálját.
Az 1960-as években Dancsecs Imre, majd 1970 után Kahr József volt a helyi tűzoltók parancsnoka.
Máriaújfalu fiatal település, 1935-ben jött létre Rábakisfalud és Talapatka községek összevonásából. Azt tudjuk az iskolaszéki jegyzőkönyvekből, hogy 1896. május 10-én, a Millennium ünnepi megemlékezésének napján Kisfalud és Talapatka tűzoltói teljes díszben álltak sorfalat az iskola előtt.
A két önálló falu önkéntesei is az Óragyár segítségére siettek 1904. július 30-án este. Az önkéntes tűzoltó egyletük a helyben meglelt nyilvántartások szerint 1925-ben alakult. Mivel a közösségnek nem volt saját zászlaja, 2002-ben helyi születésű, de Budapesten élő Dancsecs György felajánlásként készíttetett egyet, mely azóta a Szent Péter és Pálról elnevezett templomukban, az oltár bal oldalán látható. 2021 tavaszán rátaláltak elveszettnek hitt eredeti, 1930-as tűzoltó zászlójukra. A lassan egy évszázadot szerencsésen átvészelt gyönyörű zászló egyik oldalán Szent Flórián, a másikon Szűz Mária látható álló ovális mezőben. Alattuk az arannyal hímzett felirat: "Istennel hitünkért és hazánkért Rábakisfalud-Talapatka Önkéntes Tűzoltó Egylet 1930."
A szombathelyi múzeumban őrzött egykori zászlószalagon az 1935. augusztus 10. szerepel. A zászlóanya vizkeleti dr. Kiss Elemérné volt.
A berendezéseik lassan elavultak, az új eszközök és fenntartásuk ma már támogatás híján nem megoldható. Parancsnokuk a 80-as évektől id. Czotter András, munkáját 9 aktív és 8 pártoló tag segíti.
A farkasfai Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalakulásának pontos dátumát nem ismerjük. Az önkéntes tűzoltók emlékére állított kopjafa tanúsága szerint már 1899-ben voltak tűzoltók a faluban. A Szombathelyen őrzött zászló szalagján 1938. június 26. szerepel. A tűzoltózászlajuk szentelését 1939. március 15-én tartották, parancsnokuk Lasits Ferenc volt. Az eseményről fénykép maradt fönn, mely a tűzoltókon kívül megörökítette a falu akkori elöljáróit is.
Az 1980-as években Soós István vezetésével 8 aktív és 4 pártoló tagból állt a tagságuk. A városrész központjában megtalálható a gondosan megőrzött felújított egykori lajtos kocsi és egy kopjafa, amellyel önkéntes tűzoltóik előtt tisztelegnek. Farkasfa gondosan vigyáz rájuk.
1925. június 25-én íródott Zsidán a helyi tűzoltóságuk alapításának jegyzőkönyve. Ekkor 32 fő volt az egyesület létszáma. Az általuk őrzött legkorábbi ismert fotók 1926-ből valók, zászlajuk avatása pedig a hímzése szerint 1935-ben történt. Zászlóanyának vitéz Szabó Józsefnét kérte föl a közösség. A fehér alapon aranyszínű betűkkel hímzett szalagja ma is látható a nagy becsben tartott zászlójukon.
2000-ben az alábbi aktív tagsággal működtek: Dallos József elnök, Szabó József parancsnok, Ódor László parancsnokhelyettes, Gaálné Kovács Mária gazdasági vezető; Tagok: Hleszkó László, Bedőcs Sándor, Dancsecs Tibor, Domján László, Hadrik László, Herczeg Imre, Kern Ferenc, Kocsis Imre, Mesics Gábor, Szabó László II.
Hosszú évekig volt a helyi közösség önkormányzati képviselője Fodor József, aki rendkívül sokat tett a városrészért, beleértve a tűzoltó és a sportegyesületüket. Vadász József pedig előbb mint tűzoltóparancsnok, majd mint városi képviselő folytatta a munkát.
Templomuk, kápolnájuk nem lévén már nagyon régen egy haranglábat építettek, mellyel vészhelyzet esetén gyorsan tudták mozgósítani egymást. A régi haranglábat és a tűzoltószertárt nagy szeretettel gondozzák, rendben tartják, ahogy eredeti zászlójukat is büszkén őrzik.
Jelentős tűzesetek az elmúlt százötven évben
Önkéntes tűzoltótestületek alakulási ideje a környező településeken:
A másfél évszázad alatt az önkéntes tűzoltók által elvégzett feladat óriási teljesítmény volt, amit csak példás összefogással, egymást mindig segítve tudtak elvégezni. A legjobb példa erre az 1904-es óragyári tűz, amikor a nyári kánikula közepén 12 környező település egységei meg tudták akadályozni, hogy a szomszédos épületekre, a Dohány és a Selyemgyárra is átterjedjenek a lángok.
Áldozatos munkával, sokszor saját életük veszélyeztetésével, önfeláldozóan védték az emberi életet, értéket. Fontosnak tartjuk, hogy az értéktárban is megemlékezzünk az áldozatos munkát végző szervezetekről.
A tűzoltóság története általában
Szentgotthárdi tűzoltók