• 1184. október 7-én érkezett meg a Franciaországi Trois-Fontainesből P. apát és 12 szerzetes. III. Béla királyunk kb. 275 km² területet adományozott számukra, hogy alapítsák meg a ciszterci apátságot. Északon a Lapincs és a Rába folyók, keleten Rábagyarmat, dél felé Apátistvánfalva, nyugaton pedig a Stájerország határáig ért a területük. A ciszterek maguk művelték földjeiket a jobbágyaik segítségével. Ismerték a szőlőtermesztést, ezért a Schlössl déli lejtőit is hamarosan betelepítették. Gondos, előrelátó erdőgazdálkodást folytattak, példa erre az Orfalui Fekete tó környéke. Az érkező szerzetesek lovakat hoztak magukkal, megkönnyítve ezzel mozgásukat és munkájukat. 1391-ig tartott a Szent-Gotthárdi ciszteri apátság virágkora, ekkor Zsigmond király a Széchyeknek adta. Ezután 333 keserves év következett 1734-ig.

• 1339-ben Roger szentgotthárdi apátot bízta meg az egyetemes ciszteri rendi nagykáptalan, hogy mint nagykáptalani biztos védje a magyarországi ciszteri monostorok gazdasági érdekeit a pápai követek túlkapásai ellen.

• 1489-ből, egy apátválasztásról maradt fent legkorábbról egy olyan irat, melyben már szerepelt a szentgotthárdi ciszterci konvent pecsétje, rajta körben az írás : S(igilium) CONVENTUS DE S(anc) GOTHARDO

1549-ben Szent-Gotthárdnál már volt vízimalom a Rábán, mely még 1728-ban is működött. A ciszterek ezen kívül Csörötneken és Vasváron is birtokoltak 2-2 vízimalmot. A gotthárdit és a csörötnekit maguk építették, a vasvárit, ahol nem volt birtoka az apátságnak a hozzá tartozó épületekkel együtt Simon ispántól kapták.

• 1554-ből származik az első hiteles adat, amely iskolamesterről tesz említést Szent-Gotthárdon.

• 1594-ben a Finanz und Hofkammerarchivumban fellelt, a Rába átkelőiről szóló forrásban Tótfalut mint a török elleni védelem szempontjából megerősítendő átkelőhelyet említették. Mindezt 70 évvel a Szentgotthárdi csata előtt.