- 1956. július 4-21. közt volt a híres Nándorfehérvári csata fél évezredes évfordulója. Erre a neves ünnepre készítette el Mákos Ferenc helyi mester Hunyadi Jánost ábrázoló mészkő mellszobrát, melyet ma is láthatunk a Hunyadi utca 6. szám előtt. A szobor műkő talapzatának első részén egy aranygyűrűt szájában tartó holló és a győzelmet kiharcoló hős Hunyadi János kardja is látható. 2021-ben immár 565 éve annak, hogy a déli harangszó emlékeztet bennünket erre a győzelemre.
- 1956. október 27-én békésen, fegyverhasználat nélkül zajlott le a település lakóinak és a gyárak dolgozóinak tüntetése. A laktanyához vonultak, ahol elmondták három követelésüket: az ávós tisztek kiadatását, fegyvert követeltek, valamint a határsáv megszüntetését, a szabad mozgást, rokonlátogatást. Az ávósokat addigra Szombathelyre vitték, fegyvert pedig nem adtak ki a civileknek. A határ átlépését viszont nem akadályozták meg, így a következő napokban élénk forgalom zajlott. Osztrák oldalon a vöröskereszt segítette a távozni akarókat, élelmiszereket, banánt, csokoládét osztottak. Szentgotthárdon egy hónapig szünetelt a tanítás.
- 1956. november 3-án lépte át a határt Hegyeshalomnál Zöld Ádám nyolc magyar társával, hogy az 56-os események tevékeny részese legyen. Zöld Ádám bízott a kormány ígéretében, mely szerint nem lesz bántódásuk. Veszprém megyében, Csabrendeken kapott munkát, és munkahelyén tartóztatták le a következő év májusában. Vizsgálati fogságba került, ahol 1959. április 7-én halálra ítélte a katonai bíróság. Fellebbezett, a másodfokú ítéletét már nem érte meg, május 15-én a bántalmazások következtében elhunyt. Sírját Budapesten a rákoskeresztúri temetőben HÉ 2009/24 szám alatt védetté nyilvánították. Zöld Ádám Rábakethelyen született 1911. szeptember 11-én, a helyi gimnáziumba járt, és szülőfalujában dolgozott 1950 júniusáig.
- 1956. december 6-án halt meg Mathiász (Marót) Artúr, aki a leghosszabb ideig volt gimnáziumunk igazgatója. 1900-tól 12 évig magyar–német szakos tanár volt, majd 23 évig, mint igazgató vezette az intézményt hatalmas tenni akarással. 1935-től hivatalosan nyugdíjas lett, de nehéz időkben mindig számíthattak rá, pl. 1945-ben az érettségi vizsgákon. A helyi zenei élet szervezője és irányítójaként 18 évig vezette a Dalárdát, három évtizedig pedig az elnöke volt. Egyházi ünnepségeken rendszeresen orgonált. Állt az Olvasó Egylet élén, s világi elnöke volt a római katolikus egyházközösségnek. Tűzrendészeti felügyelőként segítette a tűzoltóság munkáját. A mai napig működő fúvószenekart 1906-ban, még tűzoltózenekarként alapította. 14 évig szerkesztette a Szent-Gotthárd lapot. Rendszeresen szervezett műkedvelő előadásokat. Nevét kertvárosi utca viseli Rábakethelyen. 2020 augusztusában neve és tettei bejegyzésre kerültek a Szentgotthárdi Halhatatlanok Aranykönyvébe. Torontál megyében, Máriaföldön született 1877-ben.
