- 1895. február 25-én a Fejér megyei Rácalmáson született Borián József, a későbbi Borián József Elréd, a képzett egyházi szónok. 1924 júniusában doktorált az innsbrucki egyetemen. Szentgotthárdon 1937-1941 között tartózkodott, ahol különböző értékekkel gyarapította a ciszterci rendet, valamint megszervezte az egyházi adózást. Számos egyesületnek igazgatósági tagja volt, cikkeket írt, 1938-ban az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszáz éves évfordulójára (1038–1938) című műve jelent meg. A következő 21 évben a Veszprém megyei Magyarpolány település ciszterci esperes-plébánosa volt. Veszprémben a kórházban halt meg 1962. január 22-én, sírja Magyarpolányban található.
- 1895. március 19-én elkezdték építeni a gimnáziumot a Rába-parton, a volt faiskola helyén. A fagyok elmúltával ekkor indulhattak el a földmunkák. A terveket Herczeg Zsigmond minisztériumi építész készítette. Loetz Henrich osztrák építész vezetésével két és fél hónappal később, június elején már tető alatt volt a kétemeletes, háromszintes épület, és november 17-én fel is avatták.
- 1895. március 27-én alakult meg a Szentgotthárdi Közművelődési Egyesület. Fő célkitűzése a közművelődés és a hazafias szellem ápolása volt a nagyközségben és a járásban, különösen a szegény sorsú lakosság körében.
- 1895. március 31-én hagyták jóvá a temetőkápolna felújítását. Lang József helyi építőmester terveit fogadták el. A kápolna torony nélkül már a legrégebbi, 1734-ben készült akvarellen is szerepelt, így városunk egyik legkorábbi műemléke. 1740 után a Szentgotthárdra visszatért ciszterci szerzetesek temetkezési helye lett. Eberl Gotthárd plébános 1756 táján tornyot építtetett hozzá, és alatta kriptát alakíttatott ki 15 sírhellyel. Itt pihen 1775 óta Eberl Gotthárd is. 1780-ban a kápolnában helyezték el azt az oltárt, amelyet Schnitzer eredetileg a Nagyboldogasszony templom kriptájába készített, de azt II. József rendelete miatt nem használhatták. A temetőkápolna kriptája 1861-ig szolgált temetkezési helyül, ekkor az északi oldalán található lejáratot kívülről véglegesen befalazták, és földdel feltöltötték. Külső falában a kápolna köré temetett 20 ciszterci szerzetes és egy 1806-ban elhunyt bíró sírtábláit helyezték el. Az 1895-ben neogótikus stílusban újjáépített kápolnát színes ablaküvegekkel, a szentély falát színes, historizáló festéssel díszítették.
- 1895. május 24-én elkezdődött a Dohánygyár építése. Az építőmunkások elhelyezése nem kis gondot jelentett, különösen az őszi–téli hónapokban. Széll Kálmán országgyűlési képviselő közbenjárására sikerült elérni, hogy a gyár itt épüljön, ahol a dohánytermesztésnek évszázados hagyományai voltak. A környék legelső ipari üzeme volt. Főleg női munkaerőt alkalmaztak. Az első 40 évben szivarokat, 1935-től cigarettát gyártottak nagyobb részt külföldi piacra. A gyárat 1948-ban zárták be.
- 1895 októberében Vadásztársaság alakult. Vakarcs Kálmán 1939-ben kiadott könyvéből tudunk erről. Az első időszakban sikeres vadászatokat tartottak Alsószölnökön, Tótfaluban, Rábakeresztúron (ma: Heiligenkreuz), Radafalván (ma: Rudersdorf). Az apátság tulajdonában levő területek közül Magyarlak, Orfalu és Szakonyfalu határában vadászlakokat építettek, hogy az éjszakai szarvaslesek alkalmával kényelmes melegedőt, szállást nyújtsanak a résztvevőknek. Tagok hiányában 1901 januárjában feloszlottak, majd új néven újraalakították. A tehetősebbek béreltek egy-egy területet pl. Rábatótfaluban dr. Kiss Elemér, Rábakethelyen dr. Vargha Gábor, Farkasfán Karácsony Zoltán, Jakabházán Ónody Zoltán, Rábafüzesen Molnár Endre, Zsidán Lang Károly.
- 1895. november 17-én avatták fel a 8 hónappal korábban, március 19-én elkezdett gimnázium épületét. A nagyközség életében ez igazi ünnepnap volt. Országos szinten is nagy visszhangot kapott, megyénk millenniumi ünnepség- sorozatának kezdete lett. Csak úgy özönlöttek az emberek minden felől. Jelen volt Széll Kálmán, dr. Wlassics Gyula kultusz-, Perczel Dezső belügyminiszter, Reiszeg Ede főispán. Szentgotthárd két bejövő útjánál ideiglenesen diadalkaput emeltek. A rendet és a hangulatot kb. 500 fő biztosította, zenekarjaik már kora reggel bevonultak. A bejáratnál emléktáblát avattak, rajta ez áll: „A magyar nemzeti közművelődésnek, Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége, I. Ferenc József uralkodása alatt, a magyar királyi kormány és Vas vármegye támogatásával emelte Szentgotthárd nagyközség közönsége, MDCCCXCV.”
Mindenki büszke volt arra a történelmi lépésre, amit ezzel a település megtett.
- 1895. december 1-jén adták ki a Szent-Gotthárd újság első számát a Wellisch Béla tulajdonában levő nyomdában. Wellisch könyvkötőként érkezett 1892-ben a településre, egy év múlva iparengedélyt kapott. Megyénkben harmadikként, a megyeszékhely és Körmend után nyomdát alapított. Mivel a szombathelyi nyomda nem foglalkozott könyvkiadással, így könyvkötészetük sem volt, a létszáma és tevékenységei miatt rövid idő alatt megyénk legjelentősebb nyomdaüzeme lett a Wellisch-nyomda. Az első két évben még magyarul és németül, utána csak magyarul jelentek meg az újságok. A tulajdonos gazdasági és társadalmi sikereket ért el, közéleti emberré vált. Aztán jött a háború, és a sikeres vállalkozás pár hónappal a 20. évforduló előtt bezárt. A világégés okozta papírhiány és a sorkötelezettség miatti munkaerőhiány voltak a fő kiváltó okok. 1914. szeptember 27-én jelent meg az utolsó szám.
- 1895 decemberében megalakult Tornaegylet a testnevelést, ezen belül a vívás, az úszás és az evezés felkarolását tekintette céljának. A gimnázium tornatermében végezték a vívás és torna oktatását nemcsak diákok, de felnőttek részére is, a vízi sportokat pedig a Rábán űzték. 1909-ben elkészült a teniszpálya, de – főleg költségei miatt – nem terjedt el nagyon a teniszezés, mint ahogy a vívás sem. 1912-től kezdve viszont a futball népszerűsége gyorsan nőtt, mert ehhez csak üres területre és labdára volt szükség. Telente a korcsolyázás is sok embert mozgatott meg. (Szentgotthárd sportjának történetéről többet olvashat itt.)
